Baekhyun pov
Hiába akarok gondolkozni, egyszerűen nem megy. Tompa, szürke semmiség kering a fejemben, akármennyire is próbálok valami kis negatívat előcsalni. Ez örökké így fog maradni már? Mert ha igen, azonnal leállok az antidepresszánsok szedésével.
Nem magam vagyok, érzéstelen, vagy éppen mosolygó arccal bámulom a világot, miközben halad nélkülem - az emlékezetem sem az igazi, de az is lehet, hogy az agyam nem dolgozza fel a történéseket, ezért nem tudom, mi volt tegnap. Az emberek nagyja nem csal ki belőlem egy cseppnyi érdeklődést sem, csupán egyetlenen jár az agyam egész nap. Keresem a tükörben, az ablakban vagy a kanapén a szemem sarkából, pedig jól tudom, nincs itt, főleg nem velem. Mégis azt akarom, hogy itt legyen... Minden gondolatom ő, a rossz emlékek elő sem mernek jönni. De én akarom őket... Akarom, hogy velem legyen a múltam, hogy meghatározzon, hát akkor miért tűnt el?! Miért vagyok más? Hol vagyok én? Szomorú akarok lenni megint...
Semmi kétség, hogy szerelmes vagyok.
***
Nem nagyon szeretném részletezni, mi a fene volt karácsonykor. Visszamentem anyáékhoz, minden jó volt, amíg el nem kezdtek kérdezni az állapotomról. Nem igazán volt kényelmes sem a helyzet, sem a téma, így próbáltam minél előbb kikecmeregni belőle, aztán mikor elutasító lettem, jött a vita, hogy megint bolond vagyok. Tehetek róla, hogy minden szavuk felhúz? Mintha csak direkt azért beszélnének, hogy kiakasszanak. Tudnék tenni ellene, hogy ne veszekedjünk, de mivel túlságosan makacs vagyok, nem nagyon teszek a jobb végkimenetelért.
Chanyeolról annyit, hogy mindössze három napig nem láttam, de belebolondultam a várakozásba. Meg Chanyeol nélkül kanos is voltam. Nem tudom, miért, de ilyen rohadtul még életemben nem voltam, sőt, szerintem ha innék még mellé, konkrétan két perc alatt felszednék valakit vagy valamit, ami mozog és van lyuka. Fura egy érzés, főleg, ha még bármi "rosszra" is gondolok mellé, na, akkor már alig tudom leállítani magam. Jó, Chanyeol itt van mellettem már, de hogyan mondjam meg neki, hogy szexelni akarok? Ekkora változáson még életemben nem mentem át pár hét alatt. Leírhatatlan gondolataim vannak, magam sem értem őket, annyira elvonatkoztatva léteznek az eddigiektől, bár erre talán nem lehet mást mondani, csak azt, hogy valami kis személyiségfejlődésen mentem keresztül. Jó párszor, tény...
Illetve arra is sikerült rájönnöm, hogy jót tesz nekem a szerelem. Van ki után figyelnem, van ki miatt aggódnom, van ki miatt időzni az estét, az étkezéseket, a közös filmezéseket, minden másodpercet, melyek rohamosan telnek, mint a szívverésem lüktető dobogása. A föld forog, én rá várok, akármeddig, akárhol, s gondolom, ezzel ő sincs másképp. Hihetetlen, hogy ennyi időmbe telt, míg ránéztem valakire, míg beleszerettem valakibe.
Hajnali háromnegyed egy, és én még mindig a fent vagyok, hallgatva Chanyeol nem egészen halk szuszogását a fel-fel villanó fények és ablakkopogások közt, melyeket a redőny közti apró rések engednek be, garantálva, hogy ma kereszttűz közé szoruljanak meglévő problémáim. Akárhányszor megmozdulok, ő jön velem, átkarol, megsimogat, pedig a lehető legmélyebben alszik, már csak berögzültségként tesz így. Mindenhogy kényelmetlen a párna, fáj a nyakam, a vállam, megakadályozva, hogy álomba merülhessek, hogy minél előbb reggel legyen, és végre új napnak nézzek elébe. A másik problémám meg egyre szűkösebbé teszi a pizsinadrágom. Már csak ezért is a pokolra kerülök...
- Miért nem alszol? - kérdezi kissé felnyitva pilláit, majd krákog egyet, hogy kitisztuljon a hangja. - Merre jársz a gondolataiddal?
- Csak kényelmetlen kissé - mondok féligazságot, egyből fészkelődve, hátrébb tolva a csípőm.
- Már napok óta nagyon be vagy feszülve - húz magához, amint észreveszi távolodási szándékom.
- Az lehet.
- De miért?
- Csak sokat gondolkozom - szorítom magamhoz a takaró hozzám közelebb lévő csücskét. -, hogy miért kell folyamatosan pornót nézegetnem a feloldott telefonodon.
- Nem is nézek - szeppen meg, el nem változó arcizmokkal. Hogy lehet, hogy sosem jön zavarba? -, én csak pornót csinálok.
- Hogy mit csinálsz? - merevedek le a feltevésen, hogy lehet, felnőttfilm rendező.
- Pornót csinálok veled - mosolyodik el féloldalasan, teljesen zavarba hozva ezzel. Miért most kellett idáig eljutnunk?!
- Mi?
- Azért vagy feszült, mert nőtt a szexuális vágyad?
- Miről beszélsz? - pirulok el a lehető legmélyebb pirosra, mit még én is kiszúrnék ebben a sötétben. Hogy lehet ennyire jó megfigyelő velem kapcsolatban?
- És mivel nőtt a szexuális vágyad, kívánod az együttlétet.
- Nem! - vágom rá, ezzel el is fordulva tőle. Olyan kínos...
- Már tudod, mit érzek melletted.
- Fejezd be! - rivallok rá, ahogy egyre inkább a zavartságom által kialakult frusztráció beszél belőlem.
- Miért, mi lesz, ha nem? - Akármennyire nem látom, milyen arcmimikával beszél, kristálytisztán el tudom képzelni azt a kis féloldalas mosolyát, mit akkor produkál, ha zavarba hoz. Azt akarja, hogy kihozzon a sodromból és rámásszak? Azt, hát. Akkor meg is kapja!
Közel kerülni hozzá még mindig ugyanolyan varázslatos, mióta megismertem. Most azonban valami teljesen más vezérel; kívánom az érintését. Mind a négy végtagommal erősen tartom magam valója felett, a félhomály pont elég, hogy kiszúrjam meglepődöttségét, ahogy fölé emelkedek. Határozottan kapok ajkaiért, mire kezei oldalamra csusszannak, közelebb húzva magához. Hirtelen leperegnek előttem gimis éveim, mikor még ez a vágy volt bennem egy-egy lánnyal, ám most egészen másmilyen ez az érzés, képes lennék az életem adni partneremnek, akármi következzen. Rengeteg dolog kavarog bennem, jók s rosszak egyaránt, de próbálom kiválogatni őket, mielőtt megfutamodnék; kész vagyok rá, vagy mégsem?
- Akarom - suttogok ajkaira, majd várok pár másodpercet, hogy leolvassam a tekintetéből, ő mit szeretne, de szavaival be is bizonyítja feltevésem.
- Én is - mosolyodik el, megremegtetve ezzel gyomromat; akkor most meg fog történni? - Biztos vagy benne?
El kellett gondolkoznom. Akarom én ezt? Jó lesz, egészen biztosan, és fel is vagyok hevülve, akkor mi tart vissza?
Semmi. Semmi nem tart már vissza, Baekhyun.
Chanyeolról annyit, hogy mindössze három napig nem láttam, de belebolondultam a várakozásba. Meg Chanyeol nélkül kanos is voltam. Nem tudom, miért, de ilyen rohadtul még életemben nem voltam, sőt, szerintem ha innék még mellé, konkrétan két perc alatt felszednék valakit vagy valamit, ami mozog és van lyuka. Fura egy érzés, főleg, ha még bármi "rosszra" is gondolok mellé, na, akkor már alig tudom leállítani magam. Jó, Chanyeol itt van mellettem már, de hogyan mondjam meg neki, hogy szexelni akarok? Ekkora változáson még életemben nem mentem át pár hét alatt. Leírhatatlan gondolataim vannak, magam sem értem őket, annyira elvonatkoztatva léteznek az eddigiektől, bár erre talán nem lehet mást mondani, csak azt, hogy valami kis személyiségfejlődésen mentem keresztül. Jó párszor, tény...
Illetve arra is sikerült rájönnöm, hogy jót tesz nekem a szerelem. Van ki után figyelnem, van ki miatt aggódnom, van ki miatt időzni az estét, az étkezéseket, a közös filmezéseket, minden másodpercet, melyek rohamosan telnek, mint a szívverésem lüktető dobogása. A föld forog, én rá várok, akármeddig, akárhol, s gondolom, ezzel ő sincs másképp. Hihetetlen, hogy ennyi időmbe telt, míg ránéztem valakire, míg beleszerettem valakibe.
Hajnali háromnegyed egy, és én még mindig a fent vagyok, hallgatva Chanyeol nem egészen halk szuszogását a fel-fel villanó fények és ablakkopogások közt, melyeket a redőny közti apró rések engednek be, garantálva, hogy ma kereszttűz közé szoruljanak meglévő problémáim. Akárhányszor megmozdulok, ő jön velem, átkarol, megsimogat, pedig a lehető legmélyebben alszik, már csak berögzültségként tesz így. Mindenhogy kényelmetlen a párna, fáj a nyakam, a vállam, megakadályozva, hogy álomba merülhessek, hogy minél előbb reggel legyen, és végre új napnak nézzek elébe. A másik problémám meg egyre szűkösebbé teszi a pizsinadrágom. Már csak ezért is a pokolra kerülök...
- Miért nem alszol? - kérdezi kissé felnyitva pilláit, majd krákog egyet, hogy kitisztuljon a hangja. - Merre jársz a gondolataiddal?
- Csak kényelmetlen kissé - mondok féligazságot, egyből fészkelődve, hátrébb tolva a csípőm.
- Már napok óta nagyon be vagy feszülve - húz magához, amint észreveszi távolodási szándékom.
- Az lehet.
- De miért?
- Csak sokat gondolkozom - szorítom magamhoz a takaró hozzám közelebb lévő csücskét. -, hogy miért kell folyamatosan pornót nézegetnem a feloldott telefonodon.
- Nem is nézek - szeppen meg, el nem változó arcizmokkal. Hogy lehet, hogy sosem jön zavarba? -, én csak pornót csinálok.
- Hogy mit csinálsz? - merevedek le a feltevésen, hogy lehet, felnőttfilm rendező.
- Pornót csinálok veled - mosolyodik el féloldalasan, teljesen zavarba hozva ezzel. Miért most kellett idáig eljutnunk?!
- Mi?
- Azért vagy feszült, mert nőtt a szexuális vágyad?
- Miről beszélsz? - pirulok el a lehető legmélyebb pirosra, mit még én is kiszúrnék ebben a sötétben. Hogy lehet ennyire jó megfigyelő velem kapcsolatban?
- És mivel nőtt a szexuális vágyad, kívánod az együttlétet.
- Nem! - vágom rá, ezzel el is fordulva tőle. Olyan kínos...
- Már tudod, mit érzek melletted.
- Fejezd be! - rivallok rá, ahogy egyre inkább a zavartságom által kialakult frusztráció beszél belőlem.
- Miért, mi lesz, ha nem? - Akármennyire nem látom, milyen arcmimikával beszél, kristálytisztán el tudom képzelni azt a kis féloldalas mosolyát, mit akkor produkál, ha zavarba hoz. Azt akarja, hogy kihozzon a sodromból és rámásszak? Azt, hát. Akkor meg is kapja!
Közel kerülni hozzá még mindig ugyanolyan varázslatos, mióta megismertem. Most azonban valami teljesen más vezérel; kívánom az érintését. Mind a négy végtagommal erősen tartom magam valója felett, a félhomály pont elég, hogy kiszúrjam meglepődöttségét, ahogy fölé emelkedek. Határozottan kapok ajkaiért, mire kezei oldalamra csusszannak, közelebb húzva magához. Hirtelen leperegnek előttem gimis éveim, mikor még ez a vágy volt bennem egy-egy lánnyal, ám most egészen másmilyen ez az érzés, képes lennék az életem adni partneremnek, akármi következzen. Rengeteg dolog kavarog bennem, jók s rosszak egyaránt, de próbálom kiválogatni őket, mielőtt megfutamodnék; kész vagyok rá, vagy mégsem?
- Akarom - suttogok ajkaira, majd várok pár másodpercet, hogy leolvassam a tekintetéből, ő mit szeretne, de szavaival be is bizonyítja feltevésem.
- Én is - mosolyodik el, megremegtetve ezzel gyomromat; akkor most meg fog történni? - Biztos vagy benne?
El kellett gondolkoznom. Akarom én ezt? Jó lesz, egészen biztosan, és fel is vagyok hevülve, akkor mi tart vissza?
Semmi. Semmi nem tart már vissza, Baekhyun.
***
- Képzeld el a hangulatod egy festményen. Mit látsz, milyen színek dominálnak?
- Egy olyan helyen vagyok, ami hasonlít egy akváriumra, mintha csak egy állatkert része lenne. Gyerekek, felnőttek egyaránt simulnak az üveghez, amin keresztül engem látnak, ahogy leláncolva épphogy csak a víz felett tudok lenni, hogy lélegezzek... Bárhogyan próbálkozom, a lánc nem szakad el, de meggyengül, egyre nagyobb esélyekkel táplálva, hogy valaha is én is ott lehetek a jókedvű látogatók között. Van egy emelvény, amin egy munkás éppen próbál megmenteni; az üveg megreped, ahogy a lánc is enged. Az én akváriumomban pedig a kék szín egyre jobban áttűnik sárgába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése